2015. január 8., csütörtök

3-Csalódás

És itt van a haramdik rész . Nagyon örülök, hogy már heten feliratkozatok a blogomra.
Faith szemszöge
-Hope ezt félreérted!-mondtam.
A barátnőm viszont szó nélkül elindult a szobájába. Craig pedig szó nélkül ott állt mellettem.
-Jobb, hogyha elmész és egy időre elkerüljük egymást.-szóltam hozzá.
-Igen, ebben igazad van. Csak azt ne felejtds el, hogy amit mondtam, azt komolyan is gondolom.-mondta, majd lassan elsétált.
A lépcsőn felfelé sétálva megpillantottam Clay-t Dylan-el. Amikor oda léptem hozzájuk, akkor kinyílt az ajtó és kijöttek Dylan szülei. Egy magas barna szemű, barna hajú nő és egy szőke hajú, kék szemű férfi. Nem mondtak semmit a "fiuknak", csak elmendtek mellette. Pár percre el kellett felejtenem a saját problémáimat és barátomával foglalkozni, akinek sokkal nagyobb gondjai vannak. -Mi történt Dylan?
-Apám Londonba kapott munkát így engem is oda akartak vinni. Viszont a nevelők és a nekem kijelölt ügyvéd nem tartotta előnyösnek, hogy egy másik kontinensre vigyenek. A munkáját meg nem akarta feláldozni értem, így úgy néz ki, hogy maradok a Claremontban.
-És ennek örülsz? Mármint sokszor reménykedtél abban, hogy a szüleid egyszer visszavesznek magukhoz.
-Igen, reménykedtem 12 éves koromig. Azóta a családot nekem te, Hope és Clay jelentitek. Ti, akik az életem legrosszabb pillanataiban is mellettem voltatok és jól ismertek.
-Jajj de örülök!.-mondtam, majd megöleltem.
-Hú bár nem vagyok érzengős fiú, de nem tudom, hogy mi lenne itt nélküled Dylan.
-Hát én se nagyon.-mondtam nevetve.
Dylan mobilja megszólalt.
-Szia Craig.-kezdte el mondani, majd kicsit arréb állt telefonálni.
-Clay ha most elmondok neked valamit megígéred, hogy nem mondod el Dylannek?
-Miért ne?
-Mert nem akarom, hogy most ezzel is gondja legyen.
-Oké, hallgatlak.
-Nos azt tudod, hogy Hope-nak tetszik Craig és ezt a tegnapi bulin meg is mondta neki, viszont a srác visszautasította. Ma pedig eljött hozzám és azt mondta, hogy szerelmes belém majd megcsókolt, pont akkor, amikor Hope belépett.
-És te is így érzel iránta?
-Nem. Nem tetszik nekem, de Hope ezt úgy se hiszi majd el. Nagyon haragszik.
-Beszéljek vele?
-Ne, köszi. Ezt nekem kell elintéznem.
Úgy is tettem. Még egy kicsit álltam az ajtó előtt majd benyitottam.
-Eléggé félreértetted a helyzetet Hope.
-Ezt a szituációt nehéz volt máshogy értelmezni. De tudod mit? Nem nagyon érdekelsz többé se te, se Craig.
-De miből gondolod, hogy én szeretem őt? És azt, hogy én csókoltam meg?
-Nem úgy néztél ki, mint aki annyira ellenkezik. És én ezzel ezt a témát le is zárom.-mondta, majd kiment a szobából.
Még megmenthetem a barátságunkat egy olyan dologgal, amit nem nagyon akarok megteni-talán, ha elmegyek Craighez és ha Hope az ő szájából hallja az igazat, akkor lehet, hogy megváltozik a véleménye. Nagyon remélem.
-Szia.-mondtam Craignek már a házuk előtt állva.
-Nem nagyon gondoltam, hogy akarsz látni.-mondta.
-Az a helyzet, hogy szeretnék egy szívességet kérni. Tudod Hope szóba se akar állni velem, mert azt hiszi, hogy belád szerettem és összejöttünk a háta mögött. Pedig tudjuk, hogy ez nem igaz. Ha te is elmondanád neki az igazat, talán hinne nekem. Lehet, hogy ez nagy kérés...-folytattam volna, de közbevágott.
-Megteszem.-mondta, majd együtt elindultunk a Claremontba.
Azt hittem még kell majd győzködni. Meglepődtem a hirtelen beleegyezésén. Az út egyébként csendben telt-mindkettőnknek kellemetlen volt kicsit. Clay-nek sikerült rábeszélnie Hope-ot, hogy legalább csak hallgassa meg Craiget. Körülbelül öt percig beszéltek egymással, majd elősször Craig jött ki.
-Szerintem megenyhült.-mondta.
-Köszönöm.-mondtam, majd bementem a szobánkba.
-Tudod lehet, hogy túlreagáltam a dolgokat. Sajnálom amiket a fejedhez vágtam. Nem gondoltam komolyan. Csak tudod furcsa érzés volt, ahogy láttalak titeket.-mondta, majd megölelt.
-Akkor nincs harag?
-Nincsen.-mondta.
Nagyon örülök, hogy ismét jóba lettünk. Rendes volt Craigtől, hogy megtette ezt értem.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése