2014. november 15., szombat

1-A buli

Faith szemszöge
Hétvége végre. Ez a Claremontban nagyrészben a szórakozásról szól. Nem szoktunk szórakozóhelyekre járni, mert ha akarnánk se mehetnénk el, de elhihetitek, a jó barátok így is jól eltöltik az időt.
-Hope, ébresztő!-kezdtem keltegetni barátnőmet, aki a hétvégét kihasználva ha megtehetné délig is aludna.
-Jól van na.-válaszolta, majd elindult a fürdőszoba felé.
Ekkor Dylan lépett be a szobába.
-Van egy remek számötletem a következő videónkra.-mondta.
Nos, igen, mi a szabadidőnkbe kitaláltuk, hogy táncos videókat fokunk felötletni a youtube-ra. mind a négyünknek van táncos múltja, szóval azért annyira nem vagyunk rosszak. Ezt már egy éve csináljuk. Mutatott egy számomra ismeretlen számot, de nagyon megtetszett.
-Szerintem ez jó lesz.
Ő a felelős a zeneválasztásért.
-Lesz egy jó házibuli ma Craig haveromnál.-rontott be Clay.-Nem akartok eljönni?
-Miért kérdezed, ha úgy is el kell mennünk?-tettem fel a kérdést.
-Illendőségből.-mondta vigyorogva.
Hát megvan szombat esti programunk. Ezután elmentem Hope-ért és addig kezdtünk koreográfián gondolkodni Alesso-Heroes c. számára a Claremont tornatermében. Nagyon nehéz mozdulatokat kitalálni, de két óra alatt úgy nagyrészben összeállt. Rögtön ebédelni mentünk, de már így is késésbe voltunk. Ez után következett a mit vegyek fel dilemma első felvonása Hope-nál. Először egy fekete csőgatyába bújt bele egy piros inggel. Nagyon is jól állt neki-nem kirívó. Én szintén farmert és egy lila flitteres pólót választottam.
-De Craignek hidd el, hogy a kicsit magamutogatós lányok tetszenek. Át kell öltöznöm.
Mindenki meglepődik, hogy egy otthon lakóinak hogyan lehet ennyi ruhája. A Claremont más- itt meg van szabva egy díj amit a szülőknek havonta fizetni kell. Mi ide úgy kerülünk be, hogy a szüleinknek nem kellünk, de gondoskodni akarnak rólunk és nem akarnak árvaházba adni. Nos Hope ezután egy bevállalósabb öltözék mellett döntött : rövid fekete bőrszoknya és egy fekete póló.
-Szerinted?-kérdezte.
-Jól áll.-modtam majd erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Ő ugyanis oda van ezért a srácért, de akárhányszor a közelébe kerül mindig nem bír megszólalni. Legutóbb egy hónapja találkoztak, azóta Hope azt gyakorolja, hogy mit mondjon neki.
-Indulni kéne.-szólt Clay.
Elindultunk lefelé a lépcsőn-ennek a fiúnak a háza két utcányira van.
-Dylan Morgan az igazgatónő hívatja.-szólt oda a nevelőnk.
-Menjetek csak, majd ott találkozunk.-mondta, így hát mi elindultunk.
Nos, igen. Csak hat óra volt, de már rengetegen nyüzsögtek Craig háza körül. Mindenki nagy "partyarcnak" és jó fejnek tartja. Szerintem kicsit öntelt, de tényleg vannak vicces beszólásai.
-Clay, lányok sziasztok.-jött oda hozzánk.
-Helló.-köszöntünk.
-A lakásba már jártatok szerintem nem kell bemutatni.-mondta, majd elviharzott, hogy köszöntse a vendégeit.
-Szerintetek miért hívatták be Dylant?-kérdeztem, de láttam, hogy mindenki mással volt elfoglalva.
Hope Craig-et nézegette, Clay pedig valakitt nagyon keresett a tömegben.
-Kit keresel?-kérdeztem.
-Craig beszervezett egy vakrandit egy lánnyal. Annyit tudok róla, hogy magas, szőke, zöld szemű lány és Dianna a neve.
-Nem lesz könnyű megtalálni.-tettem hozzá.-Az öltözékét tudod?
-Egy fekete kalap.
Folyamatosan a tömeget pásztáztam és keresgéltem azt a lányt. Öt perc után megtaláltam őt.
-Nézd, ott van.-mondtam, majd Clay elindult felé.
Láttam Hope-on, hogy nagyon rosszul esik neki, hogy Craig mennyi csinos lánnyal nevetgél.
-Én oda megyek hozzá, csak annyira kérlek, hogy legyél a közelben és segíts ki, ha nem bírnék megzólalni.-mondta.
Meglepődtem az elhatározottságán, de egyben örültem is neki. Én elmentem üdítőért és aztán úgy öt méterre tőlük megálltam és elkezdtem csevegni egy mellettem lévő társasággal, de közben folyamatosan az ő beszélgetésüket figyeltem.
-Hé Craig éppen téged kerestelek. Nagyon jó a buli!-mondta.
Kezedésnek nem rossz. Most legalább már meg mert szólalni előtte.
-Kösz. Dylan miért nem jött?
-Elvileg jön, csak akadt egy kis dolga előtte. Amúgy nincs kedved meginni egy italt?
Ezt a mondatot nem akartam elhinni. Tényleg az én barátnőm kérdezte ezt? Most csak attól félek, hogy mi lesz ennek a fiúnak a válasza. E mondat hallata után ugyanis az a jellegzetes molyosa eltűnt az arcáról.
-Bocs Hope de nem vagy az esetem.
Craig elment és a legjobb barátnőm ott állt egy helyben és könnyezett.
-Gyere, menjünk haza.
Clay-nek nem akartam elrontani a kedvét, mert jól érezte magát Diannaval. Hazakísértem Hope-ot.
A szobánkban szó nélkül lefeküdt az ágyba és elaludt. Ekkor eszembe jutott, hogy a táskámat ott felejtettem a bulin. Csendben kimentem az ajtón és elindultam az ott maradt cuccomért. Még nagyban táncolt mindeki. Valószínűleg épp a buli tetőpontjába értem oda. Bementem a konyhába és megtaláltam a táskámat. El akartam kerülni azt a szemét Craig-et de nem sikerült-- éppen bejött a konyhába üdítőért.
-Milyen gyorsan eltűntetek.-mondta.
-Én csak egyet kérek, hogy kerüld el Hope-ot. Lehet, hogy neked nem tűnt fel de összetöred a szívét eléggé.
-Ezt most hogy érted?
Ekkora már egy kisebb tömeg gyűlt össze hallgatva minket.
-Úgy, hogy egy tapló vagy. Azért, mert minden lánynak bejössz nem kéne így játszadoznod velük.
-Ezt honnan veszed?
-Hetente új barátnőd van például.
Ilyenkor már mindenki a beszélgetést hallgatta és mindenféléket bekiabáltak. Én ekkor elindultam visszafelé. Egy lány(gondolom volt barátnő) megköszönte, hogy így beolvastam neki. Beléptem a Claremontba. Megláttam Dylant az aulában ülni egy széken. Odaléptem hozzá.
-Mi a baj Dylan?
Gondoltam, hogy nagy a baj, mert nem válaszolt elsőre.
-A szüleim el akarnak vinni a Claremontból..örökre.